Sintra - Palacio da Pena

Miután elbúcsúztam vendéglátóimtól, kocsiba szálltam, és a tőlük kapott tanácsot követve Sintrába utaztam. Ahogy közeledtem dejavu érzésem támadt, ugyanis itt is ködbe volt burkolózva a hegy, mint korábban Bragánál. Szerencsére mire felértem a palotához, addigra kitisztult az idő.
A palotát hatalmas park veszi körül, melyben zegzugos utak vezetnek a hegy tetején álló palotához, mely a 19. században épült II. Mária férjének, Ferdinándnak. Több stílust is ötvöz, így meseszerû hangulatot áraszt magából.

Claire és Fuka

Végül csak sikerült elfelejtenem fényképet készíteni róluk, de Fuka kisegített egy korábbi képpel.

Castelo de Sáo Jorge

Hat óra felé találkoztam Fukával, aki megmutatta a régi városrészt a várral. A jelzőt megérdemelten kapta, hiszen több mint ezer éve már város állt ezen a helyen.
Mivel folyótorkolatról van szó, ezért - Velencéhez hasonlóan itt is - fa cölöpökre építkeztek. Érdekes, hogy a vár meredek, kanyargós útjain hagyományos, de rövid villamoskocsik járnak, melyek hátsó ajtaján előszeretettel lógnak a gyerekek kívülről.
Fentről nagyszerű kilátás nyílik mind a folyóra a két híddal, mind a közeli városrészekre. Liszabon meglehetősen gazdag domborzatban, hét kisebb hegy is található benne, várakkal a tetejükön. Ezekre a spanyol hódítások idején volt szükség a mórok ellen, de csak később vált független állammá Portugália. A spanyoloktól való függetlenségre nagyon kényesek a portugálok (ennek jele az eltérő időzóna is), pedig a spanyolok gazdasági befolyása szemmel látható mindenfelé. A spanyol gazdaság dinamikusan fejlődik amióta uniós tagként szorosan bekapcsolódott Európa vérkeringésébe, a portugáloknak viszont még nem sikerült felvenni ezt a tempót. Az itteni minimálbér €450 havonta, ami alapból nem túl rossz, de nagyon sokan valóban csak ennyit keresnek. Ha hozzávesszük, hogy az árak meglehetősen magasak (pl. benzin €1,343/liter), akkor látszik, hogy az életszínvonal általában nem túl magas. Szerencsére a portugál mentalitástól távol áll, hogy ezen keseregjenek, főleg, hogy a focicsapatuk eddig elég jól szerepel a Mundialon.
És itt ez az ami leginkább számít!

Cod fish

Ma este a belváros egyik forgalmas sétálóutcájában vacsoráztam, az ugyancsak forgalmas Cesteiro étterem utcai teraszán ülve. Hasonló tőkehalat ettem (cod fish), mint amit tegnap Claire is főzött, de itt sütve hoztak egy szép adagot az elmaradhatatlan vörösborral. Apropó, Fukáék is ezt kaptak tőlem; egy 2005-ös villányi Portugiesert. Nem csak a vendégektől volt népes az utca, hanem itt vonultak fel a helyi tangóharmónikások rengeteg ismert dalt játszva, valamint piacként is funkcionált a hely, mivel rózsacsokortól napszemüvegen át hasisig (persze ez utóbbit diszkréten zsebből megvillantva kínálják) minden kapható volt két szálka megtalálása között. Itt aztán nem unatkozik az ember!

Belém

Ennél a furcsa nevű kisvárosnál kezdtem délutáni sétámat, mely Liszabon külvárosában, a déli parton, a helyi Golden Gate hídnál helyezkedik el. Nem véletlen a hasonlóság, hiszen ez is ugyanolyan rozsdavörösre van festve, ráadásul ugyanaz az amerikai cég tervezte. Az igazi neve Ponte 25 de April, mely a nemzeti ünnepükre utal.

Belémnél pillantást vetettem a tengerparton álló Torre de Belém toronyra, majd továbbsétáltam Algés és Caxias településekig. Sajnos továbbmenni már nem volt időm, meg le is égtem rendesen, így inkább visszafordultam. Utólag hallottam Tukától, hogy onnét még szebb helyek kezdődnek, ahol már nem érződik a külvárosi hangulat. Azért Algésnél sikerült egy jót fürdenem, és a víz sem volt túl hideg. Talán holnap még alkalmam lesz tovább folytatni ezt az utat kocsival.

Guimarães

Utam tovább vezetett Guimarãesbe, mely Portugália első fővárosa volt. Nem különösebben fogott meg ez a hely, Láttam néhány szép teret, de ezeken kívül mást nem, de az is lehet, hogy csak én nem találtam meg. Van egy drótköteles kabinpálya, mely fölvisz a közeli hegytetőre, ahol egy templom áll (én csak lentről szemléltem ahogy ködbe burkolózott a hegy).

Braga - Bom Jesus do Monte

Kocsival áthajtva Bragán feltűnt, hogy sok utcát színes lampionok díszítenek; úgy látszik éppen fiesta van.
Sajnos az idő borús, és inkább a ködös Albionra emlékeztet. Ez akkor vált szembeszökővé, mikor a Bom Jesus templomhoz vezető szerpentinen haladtam felfelé. A hegy felső felén végighúzódik a kálvária, melyet több kápolna oszt stációkra. Ezek között gyönyőrű lépcsősor, sétány és kút helyezkedik el.
A leírást az útikönyvől vettem, amit Szilvitől kaptam, mert akkora köd gomolygott, hogy csak a kutyust tudtam lefényképezni, aki útikalauznak csapódott mellém (mögötte valamennyire azért látszik a Bom Jesus templom).

Seixas - Ancora

A Minho folyón átkelve letértem az autópályáról, hogy jobban lássam ezt a számomra új országot. Első megállóm Seixasban volt, ahol ezt a hangulatos templomot találtam (San Benito kápolna).

Tui - határ

Ma 6 órakor átléptem a portugál határt Tuinál. Úgy is mondhatom, hogy megérkeztem, hisz' ez az ország utazásom végcélja.
A határ pontos helyét csak sejteni lehet, a korábbi határállomás helyén most parkoló van az autópálya mentén, immár megállás nélkül gurulhattam át Portugáliába.

Praia de Marín

Hogy a santiagói út porát lemossam - egyúttal búcsúképpen is ettől a gyönyörű partszakasztól -, megfürödtem a maríni strandon, a tegnapi "szállásom" közelében. Ma kicsit viharos az Óceán, persze az öböl enyhíti a hullámait, de sötétzöld színe jelzi a lefolytott energiákat. Az autó meghibásodása miatti feszültséget jó volt kiengedni az óceán hűs habjaiban. Bízom benne, hogy az új kocsi már ki fog tartani az utazásom végéig.

Santiago aeroporto

Elmentem Santiagoba a reptérre, hogy átfestessem és kitisztítassam a kocsit... Na nem, azért ennyire nem ártott meg a napozás. Reggel, mikor indultam, egy nem várt üzenettel fogadott a kocsi: "Depollution system faulty". Még szerencse, hogy átállítottam angolra, mert így értettem, hogy a légszűrővel van gond. Nézegettem a motorteret, de eléggé el lehet rejtve a légszűrő, így nem nyúltam hozzá. Útközben Santiago felé (nem a chilei, hanem a spanyol) az autópályán megpróbáltam kiporolni, de csak szenvedett a kocsi, nem akart 120 fölé gyorsulni. Így aztán felhívtam a kölcsönző céget, akik kocsi cserét ajánlottak a reptérnél. Kaptam is egy másik C4-est, de ez nem exlusive változat, így utam további részére búcsút mondhatok a tolatóradarnak, automata lámpának, esőérzékelő ablaktörlőnek és a 6. sebességnek. Itt ugyanis most a rükverc van. Amit még sajnálok az a cd-tár, most majd cserélgethetem én a cd-ket. Az viszont jó, hogy az újabb (valójában régebbi; 200km-rel több van benne) már benzines, így megszabadultam attól az érzéstől, hogy teherautót vezetek. Persze ez majd tankolásnál felárban jelentkezik. Lehet, hogy az ördög keze van az egész dologban? Az új kocsi papírjában ugyanis a Lucifer név szerepel, mely a kocsi sötétvörös színére utal.