Búcsú Madridtól

... és a jóbarátoktól, Grétitől, akivel sikerült végre magyarul is kicsit beszélgetnem :), Manueltől, aki annak ellenére, hogy egy szót sem beszél angolul, mégis a gesztusaival fejezte ki magát és vendégszeretetét. Itt hagyom a szívem csücskét Ibériában, remélve, hogy még visszatérhetek egy szép napon. Köszönöm mindenkinek aki ezen blogon keresztül bátorított, és a túlnyomórészt magányos utamon virtuálisan velem voltak.

ESP-FRA 1:3

Spanyolországban a nap eseménye a franciák elleni nyolcaddöntő volt. Madridban már délután gyülekeztek az emberek a nagyobb tereken elhelyezett kivetítőknél. A spanyolon kívül elég sok brazil szerelésbe öltözött szurkoló is volt - talán ők már sejtettek valamit? Estére már felfokozott izgalommal és karneváli hangulattal indulhatott a nagy meccs. Az első gólt nagy ováció fogadta a Sol téren, Madrid központjában. Végül a francia győzelem sem okozott tragédiát a spanyol fővárosban: most mások voltak a jobbak.

Toledo

Toledo hangzása számomra harciasnak tűnik, és a város képe is ezt a benyomást keltette bennem. Az érdekesebb rész egy várfalon belül helyezkedik el, amely kicsit hasonlít a budai várhoz. Méretre viszont jóval nagyobb, rengeteg szűk utcával, melyekben még gépjármû forgalom is halad. Néha nehéz mindenkinek elférni, még szerencse, hogy errefelé a gyalogos több figyelmet kap. A harcias hatást az is fokozza, hogy a szuvenír boltok rengeteg kardot, kést, pajzsot árulnak. Némileg enyhíti a harci kedvet a katedrális lágy vonala és díszítése. A várost folyó öleli körül, melyet vezetés közben sajnos nem sikerült lefényképeznem. Córdoba zöld szigetéhez képest mindenképp sivárabb, erődítmény jellegű város.

Consuegra - molino

Reggel, útrakelés előtt még közelebbről szemügyre vettem a városka melletti hegyen lévő malmokat. A környéken rengeteg búzafélét termesztenek (az elmaradhatatlan olajbogyók mellett), ezért lehetett szükség 6 malomra egymás mellett.

Consuegra - szállás

A mai éjszakát itt, a hegyek között töltöm - ez egyben az utolsó kocsiban alvás is. A legközelebbi település Consuegra, de az is távolabb van. Rengeteg bárány vonult el az imént mellettem, némelyiknek kolomp volt a nyakában, ők jelezték az utat a többieknek. Remélem idővel teljesen elvonulnak, és nem csörömpölnek nekem egész éjszaka. A kocsinál nincs térerő, így fel kellett másznom az egyik hegyre, hogy a mai beszámolókat el tudjam küldeni. Legalább láthattam egy gyönyörű naplementét a hegyek között.

Sintra - Palacio da Pena

Miután elbúcsúztam vendéglátóimtól, kocsiba szálltam, és a tőlük kapott tanácsot követve Sintrába utaztam. Ahogy közeledtem dejavu érzésem támadt, ugyanis itt is ködbe volt burkolózva a hegy, mint korábban Bragánál. Szerencsére mire felértem a palotához, addigra kitisztult az idő.
A palotát hatalmas park veszi körül, melyben zegzugos utak vezetnek a hegy tetején álló palotához, mely a 19. században épült II. Mária férjének, Ferdinándnak. Több stílust is ötvöz, így meseszerû hangulatot áraszt magából.

Claire és Fuka

Végül csak sikerült elfelejtenem fényképet készíteni róluk, de Fuka kisegített egy korábbi képpel.

Castelo de Sáo Jorge

Hat óra felé találkoztam Fukával, aki megmutatta a régi városrészt a várral. A jelzőt megérdemelten kapta, hiszen több mint ezer éve már város állt ezen a helyen.
Mivel folyótorkolatról van szó, ezért - Velencéhez hasonlóan itt is - fa cölöpökre építkeztek. Érdekes, hogy a vár meredek, kanyargós útjain hagyományos, de rövid villamoskocsik járnak, melyek hátsó ajtaján előszeretettel lógnak a gyerekek kívülről.
Fentről nagyszerű kilátás nyílik mind a folyóra a két híddal, mind a közeli városrészekre. Liszabon meglehetősen gazdag domborzatban, hét kisebb hegy is található benne, várakkal a tetejükön. Ezekre a spanyol hódítások idején volt szükség a mórok ellen, de csak később vált független állammá Portugália. A spanyoloktól való függetlenségre nagyon kényesek a portugálok (ennek jele az eltérő időzóna is), pedig a spanyolok gazdasági befolyása szemmel látható mindenfelé. A spanyol gazdaság dinamikusan fejlődik amióta uniós tagként szorosan bekapcsolódott Európa vérkeringésébe, a portugáloknak viszont még nem sikerült felvenni ezt a tempót. Az itteni minimálbér €450 havonta, ami alapból nem túl rossz, de nagyon sokan valóban csak ennyit keresnek. Ha hozzávesszük, hogy az árak meglehetősen magasak (pl. benzin €1,343/liter), akkor látszik, hogy az életszínvonal általában nem túl magas. Szerencsére a portugál mentalitástól távol áll, hogy ezen keseregjenek, főleg, hogy a focicsapatuk eddig elég jól szerepel a Mundialon.
És itt ez az ami leginkább számít!

Cod fish

Ma este a belváros egyik forgalmas sétálóutcájában vacsoráztam, az ugyancsak forgalmas Cesteiro étterem utcai teraszán ülve. Hasonló tőkehalat ettem (cod fish), mint amit tegnap Claire is főzött, de itt sütve hoztak egy szép adagot az elmaradhatatlan vörösborral. Apropó, Fukáék is ezt kaptak tőlem; egy 2005-ös villányi Portugiesert. Nem csak a vendégektől volt népes az utca, hanem itt vonultak fel a helyi tangóharmónikások rengeteg ismert dalt játszva, valamint piacként is funkcionált a hely, mivel rózsacsokortól napszemüvegen át hasisig (persze ez utóbbit diszkréten zsebből megvillantva kínálják) minden kapható volt két szálka megtalálása között. Itt aztán nem unatkozik az ember!

Belém

Ennél a furcsa nevű kisvárosnál kezdtem délutáni sétámat, mely Liszabon külvárosában, a déli parton, a helyi Golden Gate hídnál helyezkedik el. Nem véletlen a hasonlóság, hiszen ez is ugyanolyan rozsdavörösre van festve, ráadásul ugyanaz az amerikai cég tervezte. Az igazi neve Ponte 25 de April, mely a nemzeti ünnepükre utal.

Belémnél pillantást vetettem a tengerparton álló Torre de Belém toronyra, majd továbbsétáltam Algés és Caxias településekig. Sajnos továbbmenni már nem volt időm, meg le is égtem rendesen, így inkább visszafordultam. Utólag hallottam Tukától, hogy onnét még szebb helyek kezdődnek, ahol már nem érződik a külvárosi hangulat. Azért Algésnél sikerült egy jót fürdenem, és a víz sem volt túl hideg. Talán holnap még alkalmam lesz tovább folytatni ezt az utat kocsival.

Guimarães

Utam tovább vezetett Guimarãesbe, mely Portugália első fővárosa volt. Nem különösebben fogott meg ez a hely, Láttam néhány szép teret, de ezeken kívül mást nem, de az is lehet, hogy csak én nem találtam meg. Van egy drótköteles kabinpálya, mely fölvisz a közeli hegytetőre, ahol egy templom áll (én csak lentről szemléltem ahogy ködbe burkolózott a hegy).

Braga - Bom Jesus do Monte

Kocsival áthajtva Bragán feltűnt, hogy sok utcát színes lampionok díszítenek; úgy látszik éppen fiesta van.
Sajnos az idő borús, és inkább a ködös Albionra emlékeztet. Ez akkor vált szembeszökővé, mikor a Bom Jesus templomhoz vezető szerpentinen haladtam felfelé. A hegy felső felén végighúzódik a kálvária, melyet több kápolna oszt stációkra. Ezek között gyönyőrű lépcsősor, sétány és kút helyezkedik el.
A leírást az útikönyvől vettem, amit Szilvitől kaptam, mert akkora köd gomolygott, hogy csak a kutyust tudtam lefényképezni, aki útikalauznak csapódott mellém (mögötte valamennyire azért látszik a Bom Jesus templom).

Seixas - Ancora

A Minho folyón átkelve letértem az autópályáról, hogy jobban lássam ezt a számomra új országot. Első megállóm Seixasban volt, ahol ezt a hangulatos templomot találtam (San Benito kápolna).

Tui - határ

Ma 6 órakor átléptem a portugál határt Tuinál. Úgy is mondhatom, hogy megérkeztem, hisz' ez az ország utazásom végcélja.
A határ pontos helyét csak sejteni lehet, a korábbi határállomás helyén most parkoló van az autópálya mentén, immár megállás nélkül gurulhattam át Portugáliába.

Praia de Marín

Hogy a santiagói út porát lemossam - egyúttal búcsúképpen is ettől a gyönyörű partszakasztól -, megfürödtem a maríni strandon, a tegnapi "szállásom" közelében. Ma kicsit viharos az Óceán, persze az öböl enyhíti a hullámait, de sötétzöld színe jelzi a lefolytott energiákat. Az autó meghibásodása miatti feszültséget jó volt kiengedni az óceán hűs habjaiban. Bízom benne, hogy az új kocsi már ki fog tartani az utazásom végéig.

Santiago aeroporto

Elmentem Santiagoba a reptérre, hogy átfestessem és kitisztítassam a kocsit... Na nem, azért ennyire nem ártott meg a napozás. Reggel, mikor indultam, egy nem várt üzenettel fogadott a kocsi: "Depollution system faulty". Még szerencse, hogy átállítottam angolra, mert így értettem, hogy a légszűrővel van gond. Nézegettem a motorteret, de eléggé el lehet rejtve a légszűrő, így nem nyúltam hozzá. Útközben Santiago felé (nem a chilei, hanem a spanyol) az autópályán megpróbáltam kiporolni, de csak szenvedett a kocsi, nem akart 120 fölé gyorsulni. Így aztán felhívtam a kölcsönző céget, akik kocsi cserét ajánlottak a reptérnél. Kaptam is egy másik C4-est, de ez nem exlusive változat, így utam további részére búcsút mondhatok a tolatóradarnak, automata lámpának, esőérzékelő ablaktörlőnek és a 6. sebességnek. Itt ugyanis most a rükverc van. Amit még sajnálok az a cd-tár, most majd cserélgethetem én a cd-ket. Az viszont jó, hogy az újabb (valójában régebbi; 200km-rel több van benne) már benzines, így megszabadultam attól az érzéstől, hogy teherautót vezetek. Persze ez majd tankolásnál felárban jelentkezik. Lehet, hogy az ördög keze van az egész dologban? Az új kocsi papírjában ugyanis a Lucifer név szerepel, mely a kocsi sötétvörös színére utal.

Polip

Egy szomszédos kisvárosban, Bueu-ben beültem vacsorázni egy helyi vendéglőbe - sehol semmi más felirat, csak spanyol. Ez még nem is lett volna baj, de a helybeliek (egy öt fős kártyaparti társaság) sem beszélnek egy mukkot sem angolul. Előttem a spanyol étlap, melyen a vörösbort rutinosan megjelölöm, de a telefonos segitségem épp nem elérhető. Igy találomra rábökök egy Pulpo kezdetűre, mivel abból több is van (egy kis valószínűségszámitást követően). Hát, mit mondjak, nem erre számítottam... Persze a név utólag, meg a pultra kikészített polipok gyanakvásra adhattak volna okot. Így volt sült polip a mai vacsorám.

Ja, meg a tv is megy: Olaszország-USA 1:1 a félidőben. Forza Italia, már csak Maurizio barátom kedvéért!

A víz

Vigo-t észak felé elhagyva egy félszigethez értem, ahová autópálya is vezet egy hídon át, én azonban inkább a partvonalat követtem. Kis falvakon haladtam át a hegy oldalában, míg meg nem érkeztem Augetába, ahol egy szép strandra leltem. A tengerpartot itt fehér homok borítja, melyet néhány szikla szegélyez. A víz egész kellemes, kb. 22 fokos lehet az öbölnek köszönhetően, és csak enyhén sós (kóstoltam). Valószínûleg valami folyó hatása ez, és rengeteg osztrigatelep is van errefelé.

Vigo és az Óceán

400km hegyek közötti utazás végén végre elém tárult az Óceán. Egész pontosan a vigoi öböl, ahol az eső utáni pára miatt épp hogy ki tudtam venni a víztükröt, ahogy szlalomoztam lefelé a hegyoldalon. Vigo egyébként Galícia egyik forgalmas kikötője. Mikor gyalog leértem a kikötőbe, épp a Queen Mary 2 (Southampton) indult hatalmas tülkölések közepette. Nem tudom hányadik az utasszállítók rangsorában, de méretre egy nagyobb irodaházra emlékeztetett.

A kikötőben kedvenc dolgaim halmozódtak; tengeri levegő, napfény és pálmafák. Itt találtam Verne Gyula szobrát is, ahogy egy polip karmaiban épp felolvasóestet tart :-)

Kocsiban

Az autóban alvásnak megvolt az a haszna, hogy volt időm kitanulmányozni a kocsi dolgait. A nap sikere, hogy sikerült átállítanom a fedélzeti számítógép nyelvét spanyolról angolra, így megnőtt az értelmes információk mennyisége. Másik hasznos dolog, hogy találtam egy hatodik sebességet is, melynek nagy hasznát veszem, mert ma több száz kilométert megyek autópályán. Remélem hamarosan meglátom az Óceánt Vigonál, a Portugál határnál!

Salamanca

Segovia

Kicsit csepergett az eső mikor Segoviába érkeztem, így módomban állt működés közben is megcsodálni a számtalan toronnyal ékesített katedrális vízköpőit. Másik jellegzetessége a városnak a római kori vízvezeték, mely remek állapotával dícséri az első századi mesteremberek munkáját. Már a rómaiak is használtak habarcsot és betont, melyet vulkanikus kőzetből készítettek.

Vendéglátóim

Bemutatom madridi vendéglátóimat, Javiert és Marcellót. Javiert már korábbról ismerem, mikor Budapesten járt, de Marcellóval csak most találkoztam. Előtte emailben kölcsönösen kicseréltük képeinket, hogy felismerjük egymást a reptéren. Rajtuk kívül még Manuellel is együtt lakom, aki épp az éjszakai műszakját pihente ki e fénykép készítésekor. Hálás vagyok mindannyiójuknak, hogy befogadnak magukhoz, így azon kívül, hogy fedél van a fejem fölött, még nagyszerű társaságban is van részem.
Beszélni csak Javier-rel tudok angolul, mert nem beszélek spanyolul, de a többiekkel is egész jól megértjük egymást gesztusokkal és egyezményes jelekkel.

Találkozások Madridban

Jó volt találkozni Grétivel és Marjerie-vel. Különleges alkalom, hogy Grétivel Budapesttől távol futottunk össze; két magyar Madridban (ő van a képen középen). Marjerie-t csak most ismertem meg. Ő Ausztráliából érkezett, de eredetileg Equadorban született, így jól beszéli mind a spanyol es az angol nyelvet is.

Citroën C4

Eredetileg Xsara-t béreltem az interneten, de C4-es lett belőle. Azért nem bánom a dolgot. Tele van elektronikával, automata berendezésekkel, melyeknek a felét sem ismerem. Van hozzá használati utasítás, de minden spanyolul, mely számomra kínaiul hangzik. Talán az út végére, kiismerem majd magam rajta...
A lényeg, hogy van benne egy 5-ös CD tár, melybe szépen bepakoltam a kedvenc lemezeim :)

Megérkezés

Ezt nevezik sima útnak; a repülőgép percre pontosan szállt le Madrid Barajas repterén. Kétszer már jártam itt korábban, de akkor csak átszálltam egy másik repülőre. Azóta kissé átalakult a reptér, kibővítették a 4-es terminállal. Itt már nem kell buszozni, hogy eljussak egy másik terminálhoz, hanem helyi földalattival lehet közlekedni közöttük. Meg is lepődtem rendesen, mikor a csomagjaimat keresve rögtön egy metróperonon találtam magam. Akkor még nem tudtam, hogy a belvárosba vagy máshová szállít majd. Szerencsére csak a reptér kijáratához vitt, ahol rendben megtaláltam az összes csomagomat.

Repülés Madridba

10 előtt pár perccel szállt fel a Malév 580-as járata, és most bő 3 órás repülés vár rám.
Az útvonal eléggé egyszerű; minél hamarabb eljutni Madridba.

Készülődés

Hogy ne csak álom maradjon, ezért nekiálltam megszervezni az utazást. Ez egy kissé túlzás, inkább azt mondanám, addig alakultak a dolgok szépen egymás után, mígnem a kezemben volt egy repülőjegy Madridba. Hogy Madrid nem Portugália fővárosa? No problemo! Azért közelebb van mint Budapest, nem? Szóval először irány Madrid, ahol rég nem látott barátokkal találkozhatok, a többit meg majd meglátjuk...

Az álom

Van egy álmom...hogy lássam a végtelent...és ott álljak a partján...hasítson belém vad szele...érezzem sós illatát...

Ady Endre sorait kölcsönkérve:
"S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem."

Szeretném én is apró érként elindulva, s az utazás során kalandokkal feltöltődve, végül duzzadt folyamként elérni az Óceánt! Igen...szeretnék már ott lenni...az ÓCEÁNnál!