... és a jóbarátoktól, Grétitől, akivel sikerült végre magyarul is kicsit beszélgetnem :),
Manueltől, aki annak ellenére, hogy egy szót sem beszél angolul, mégis a gesztusaival fejezte ki magát és vendégszeretetét.
Itt hagyom a szívem csücskét Ibériában, remélve, hogy még visszatérhetek egy szép napon.
Köszönöm mindenkinek aki ezen blogon keresztül bátorított, és a túlnyomórészt magányos utamon virtuálisan velem voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése